A permakultúra 12 alapelve közösségi értelmezésből
Szempont
(Permakultúra 1. alapelv: Figyeld meg és válj cselekvő részesévé a természetnek)
Egy adott helyzetben több szempont, sokféle megközelítés és annál több egyedi megélés létezik. A nyitottság és a megfigyelés elvezet minket a többiek szempontjainak megértéséhez, ami elengedhetetlen a közösség tagjaihoz való kapcsolódáshoz. A megfigyelés a lehetőségek és a kihívások felfedezésének gyümölcsét kínálja.
Energia
(Permakultúra 2. alapelv: Gyűjtsd össze és tárold az energiát)
A közösségi lét felelősségvállalással és aktív cselekvéssel jár. Mindenkinek fontos, hogy olyan vállalásokba fektessünk energiát, ami értéket ad, a közös célt szolgálja és építi az emberi kapcsolatokat. A cselekvési energia közösségi kapcsolatenergiává válik, mint ahogy a friss körtéből lekvár lesz.
Hatékonyság
(Permakultúra 3. alapelv: Érj el hozamot)
A jól működő rendszerek, közösségek stabil alapokon nyugszanak, önállóságra törekszenek és képesek úgy reagálni a változásokra, hogy a fennmaradásukat a legkevésbe kockáztassák. A közösség eredményes működése a siker, a fejlődés, a pozitív visszacsatolás, ami céljainak kiterjesztését segíti elő, ahogy egy egészséges, finom almát adó fából is szívesen ültetünk még egyet a kertünkbe.
Alkalmazkodás
(Permakultúra 4. alapelv: Gyakorolj önmérsékletet és figyelj a visszajelzésekre)
A közösség tagjainak folyamatos visszajelzésekre van szükségük, hisz azok a együttműködés nélkülözhetetlen mozgatórugói és egyben az önszabályozó rendszer alapjai. Fontos, hogy egyértelmű és őszinte legyen a visszajelzés, aminek szándéka építő jellegű, egyéni ambíciók és érdekektől mentes és a természetes egyensúly visszaállítására törekedjen, ahogy a bodzán elszaporodó tetvek megjelenése is a természet visszajelzése a természetes ragadozóik hiányának jeleként.
Megújulás
(Permakultúra 5. alapelv: Használd és becsüld a megújuló forrásokat és szolgáltatásokat)
A megújuló erőforrások természetes folyamatoknak köszönhetően belátható időközönként újratermelődnek, kicserélődnek, anélkül, hogy valamilyen jelentős, nem újratermelődő bevitelre lenne szükség.
Ahogy a lendület, az elkötelezettség, a motiváció is mindig növekszik egy közösség életében, amit kívülről jött ingerekkel csak részben tudunk fenntartani. Ez a természet és a közösségek törvényszerűsége. Ha ezt elfogadjuk és alázattal kivárjuk, a hosszútávú fennmaradás zálogát tartjuk kezünkben. Ahogy eljön a tél, majd a tavasz fényt, meleget hoz… minden évben.
Hasznosulás
(Permakultúra 6. alapelv: Mindent hasznosíts)
A közösség elvetett ötleteiből, leszavazott tevékenységeiből is sokat tanulhatunk: kirajzolódik egy közös értékrend. Az emberi kreativitás új és újabb ötleteket szül, amelyek megvalósítása a közösség erőforrásraktárából származik, pazarlással hamar kiürül, újratervezéssel, ‘újrahasznosítással’ takarékosan tudunk vele bánni. Kertünkben a giliszta szorgos hulladékátalakító munkája eredményezi a leghatékonyabb tápanyagforrást növényeinknek.
Mintázatok
(Permakultúra 7. alapelv: Tervezz, a mintáktól a részletekig)
Ideálisan a közösség törekszik egy adott helyzet átfogó megismerésére, mert a részletekben gyakran nem rajzolódik ki egy-egy probléma komplexitása. A közösségi kultúra a működési mintázatok ismétlődése mentén alakul ki és annak megismeréséhez egy (vagy több) lépést hátra kell lépjünk a részletek szintjéről. Mint amikor nem látjuk a fától az erdőt.
Rendszer
(Permakultúra 8. alapelv: Elkülönítés helyett törekedj egységre)
Az élő szervezetekben a tagok közötti kapcsolat legalább olyan fontos, mint a tagok maguk, ahogy az együttműködés messzebbre visz, mint a versengés. A szorosan együttműködő rendszerekben az egyének közös ereje, produktivitása nagyobb, mint ha ugyanazonok külön összesítve. A közösség ereje a kapcsolati hálóból, az egymás kiegészítéséből, egymás ‘emeléséből’ ered. A körömvirág is örömmel virágzik a káposzta mellett és együtt már elég erősek a kártékony rovarok ellen.
Lépték
(Permakultúra 9. alapelv: Alkalmazz kisléptékű, lassú és fokozatos megoldásokat)
A gyors, a gyorsan kialakuló és nagyra növő rendszerek mindig a legsérülékenyebben hosszú távon. A kis léptékű, helyi közösségek az emberléptékű, így az élhetőbb jövő társadalmi egységei. Az közösségek organikus (vagyis kisebb, lassabb, magát motiváló, belső erőforrásra épülő) fejlődése türelmet és elfogadást igényel, de biztosabb jövőképpel kecsegtet és könnyebb őket működtetni is. A diófánkat természetes módon nem tudjuk sokkal gyorsabb növekedésre bírni, de miért is kellene.
Sokféleség
(Permakultúra 10. alapelv: Becsüld és használd a sokféleséget)
A több irányból érkező kihívásokra a különböző képességű és változatos erősségekkel bíró társak jelenthetnek megoldást. A közösség tagjainak sokszínű személyisége, tapasztalata, véleménye, energiája, működési minősége nem konfliktusok forrása, hanem egy rugalmasan alkalmazkodó, a kölcsönös elfogadáson alapuló együttműködő rendszer. Minél színesebb összetevőkből áll egy saláta, annál nagyobb örömmel és izgatottsággal fogyasztjuk el.
Határok
(Permakultúra 11. alapelv: Becsüld meg a szegélyeket és hasznosítsd a peremterületek adta lehetőségeket)
Két ország/közösség határán mindig mozgalmasabb az élet, az emberek mindkét kultúra előnyeit élvezik, több nyelven beszélnek, nyitottabbak, szélesebb világképpel rendelkeznek. Ha engedjük összefolyni a különbözőségeket, a határmezsgyéken gyümölcsöző keveredések alakulhatnak ki! Lehet, hogy a kert végében terem a legfinomabb szilva.
Változás
(Permakultúra 12. alapelv: Kövesd a változást és használd kreatívan)
A közösség életében - mint az azt körülvevő rendszerekben is - egy állandó dolog van, az pedig a változás. Minden közösség egy evolúciós utat jár be, melynek szintjei mindig más dinamikát, kihívásokat és sikereket hoznak be a mindennapokba. A mulandóság és a folyamatos változás elfogadása elősegíti a jelen teljesebb megélését és a hálát az elért eredményekért. Abban a talajban, ahol nincs változás, az terméketlen.